Az UPU programozási nyelv

Na megírtam a doksit az interfészekről. Persze, maradt még rengeteg dolgom... Ahogy a költő mondja (az a költő, akit szerénységem tilt megnevezni):

—Jaj, ki tudja mennyi baj van,
míg minden kód helyrepottyan,
Ötletem míg mind beérik,
S le is programozom végig...

Na csak közlöm, újraírtam a „virtuális heap”-ommal kapcsolatos funkciókat. Nem mintha a régi változat rossz lett volna, de így sokkal jobb, és még a kód is áttekinthetőbb. Végül egész emberbarát lett. Van még realloc() is, ami megőrzi a korábbi tartalmat, hehehe... Természetesen van garbage collection is, azaz a már nem használt elemek által képzett lyukak összegyűjthetőek egyetlen nagy üres tömbbe, ami újra kiosztható, s ez egyáltalán nem zavarja a még használatban levő kiosztott elemek kezelését! Szóval, leprogramoztam egy egész heapkezelő rendszert, „virtuálisan”, azaz bármely stringemet használhatom így. Sőt ami stringet így elhelyezek a heapomba, azt is használhatom kisebb al-heapnak, és így tovább! Rém luxus érzés!